2016. július 26.

K-drama #1 ~ Flower Boy Next Door

Ahoy!


No hát akkor, meg is hoztam az első ajánlómat, ami egy koreai sorozatról fog szólni, ahogy a címből is látszik. Már készül a második és harmadik ilyen is, mert most nagyon rákaptam az efféle sorozatokra. Valamint készülök egy remélhetőleg elgondolkodtató cikkel is. A témája azonban még nem publikus, bár annak is köze lesz Koreához. Illetve, már van 6 feliratkozom *w*. Nekik nagyon köszönöm, hogy bizalmat szavaztak nekem!
Még utószóként: azt, hogy én hogyan is kerültem kapcsolatba ezekkel a sorozatokkal és hogyan is szerettem meg őket, nem túl nagy történet, de akit érdekel, az itt elolvashatja.
De akkor nem is húzom a szót. Jöjjön a Flower Boy Next Door.

❀ Eredeti cím: Yiutjib Ggotminam (hangul: 이웃집 꽃미남)
❀ Egyéb címek: My Neighbor Flower Boy / The Pretty Boy Next Door / My Flower Boy Neighbor/ Szépfiú a szomszédban (nem hivatalos)
❀ Epizódok száma: 16
❀ Típusa: Romantikus, humor (avagy romkom,)
❀ Eredeti sugárzás dátuma: 2013 Január 7-től Február 26-ig
❀ Letölthető: ncore.cc
❀ Online nézhető: indavideo || filmezz.eu

Ismertető: Go Dok-Mi békésen éli életét lakásában, melyből egy gimnáziumi traumának köszönhetően nem nagyon (vagy inkább egyáltalán nem) teszi ki a lábát. Mindennapjait két dolog teszi változatossá: az egyik a mindennap az ajtaja elé tett tejes dobozon található postit üzenet, a másik pedig a szemben lakó szomszéd megfigyelése. Ez utóbbiba főhősnőnk plátói szerelmet táplál. Ezeket a nyugodt hétköznapokat szakítja meg Enrique Keum, a spanyol temperamentummal rendelkező, gyakorlatilag semmitől vissza nem riadó fiú. Ha ez pedig nem lenne elég, váratlanul megjelenik Dok-Mi középiskolai legjobb barátnője is, akivel a viszony már korántsem olyan jó, mint régen.

❀ Véleményem: Nos, ez lesz az első ilyesmi dolog, amit írni fogok, így nem tudom még, hogy mikét és hogyan csináljam, így kérlek titeket, hogy legyetek erre tekintettel. De akkor kezdjünk is bele.
Két ok vitt rá arra, hogy megnézzem ezt a sorozatot. Az egyik, hogy érdekesnek tartottam a leírását. Nem azt, amit fentebb láttok, hanem azt, amit Ázsia ékkövein olvastam, a fenti saját munka. A másik pedig az, hogy július második - vagy harmadik? - hetében anyával nyaralni mentünk Sopronba, így kellett valami, ami az unalmas estéken elszórakoztat minket és még közösségi program is. Anyáról pedig tudni kell, hogy annyira nincs oda a történelmi és hosszú sorozatokért, ezért egy rövid kis limonádé kellett. Így előszóba még tudni kell azt is, hogy ez a sorozat 2013 egyik sikersorozata volt, nem csak a félszigeten, hanem azon kívül is.
Igazából, mikor leültem megnézni az első részt, nem voltak vele nagy elvárásaim. Nem akartam, hogy megváltsa a világot, egyszerűen csak élvezni akartam. Nos, ezt megkaptam, nem is akárhogyan. Már az első rész nem egyszer mosolyt csalt az arcomra, azonban újdonságot nem tudott mutatni, csak keveset, mivel az ismertető, amit én olvastam, az nagyjából az első rész tartalomleírása volt. Szóval itt még nem dobtam el az agyam, de szerintem a készítőknek sem ez volt a céljuk vele. Egyszerűen csak egy bevezetőt szerettek volna adni a történethez. Ez sikerült is. A második résztől azonban ... Te jó ég! Zseniális volt! Nem volt olyan rész, amin ne nevettünk volna fel anyával legalább egyszer, ha nem kétszer hangosan.
Tetszett a történetvezetés. Ahogy folyamatosan kiderülnek a dolgok, mégis úgy, hogy semmit sem rágnak az ember szájába. Voltak finom utalások és visszaemlékezések a múltba, ez utóbbi azonban nem volt zavaró, pedig nagyon nem szoktam szeretni, mikor hirtelen bedobnak egy teljesen felesleges visszaemlékezést a legrosszabb pillanatban. Ezért jár egy hatalmas piros plecsni a sorozat készítőinek. Még akkor is, ha volt egy olyan jelenet, amit szerintem már túl sokszor ismételtek meg. Értem én, hogy nyomatékosítás akart lenni, de na! Ezen viszont a fentebb említett dolog miatt képes voltam/vagyok túllendülni.
A szerelmi szál is nagyon jó volt. Nem az a tipikus, első látásra beléd szeretek és utána tizenöt részen át szenvedünk, hogy összejöjjünk dolog. Legalábbis a fő szerelmi szál, ugyanis nem lenne szerelmes sorozat szerelmi háromszög nélkül. Bár ez a háromszög nem olyan volt, hogy az ember tövig rágja a körmét, hogy kit választ a lány. Ez egész végig teljesen egyértelmű volt. Ahogy az a legtöbb hasonló sorozatban. De nem is azért választottam ezt, mert ilyesfajta izgalmat akartam, ha így lett volna, akkor inkább egy akciófilmet nézek. Visszatérve a szerelmi szálra, imádtam, ahogy Dok-Mi szépen fokozatosan kezdett el nyitni a világ és az érzelmek felé, nem pedig egyik pillanatról a másikra változott meg. Az sem elhanyagolható, ahogy a két férfi a maga módján próbált közelebb kerülni a lányhoz. Enrique jött, mint egy forgószél, mondhatni sokkterápiát alkalmazva próbálta kivinni Dok-Mit a szabadba, míg Oh Jin-Rak csak éveken át figyelte, és epekedett utána. Majd pedig megpróbált szépen lassan haladni. A történet hangsúlya értelemszerűen ezen a hármason van, de még kapunk a mellékszereplőktől is szerelmi szálakat, melyek szintén jóra sikerültek. Az egyik párossal akár egy külön sorozatot is megnéznék.
A szereplőkre nem akarok kitérni, mert úgy érzem, hogy felesleges lenne és nem tudnék spoiler mentesen beszélni, poénokat pedig nem akarok lelőni. Bár annyit szeretnék megjegyezni, hogy annak, aki először látja - meg talán annak is, aki nem -, Enrique stílusa első körben kicsit sok lehet, de ez ne tántorítson el senkit. Főleg azért ne, mert minden főbb szereplőre igaz, hogy ember, de ne a borító alapján ítélje meg a könyvet.
Most kicsit szerencsésnek érzem, hogy ez a sorozat nekem le van töltve, mert biztos, hogy pár hónap múlva, ha már nem élnek bennem ilyen élénken a dolgok, akkor visszanézem.

❀ Ami tetszett: Gyakorlatilag minden. De tényleg, ha mindent felsorolnék, akkor az spoileres lenne és lehet, hogy hosszabb lenne ez a lista, mint az ajánló (ha hívhatom ezt egyáltalán annak).

❀ Ami nem tetszett: Oh Jin-Rak bénasága, amin nagyon, nagyon sokszor nevet az ember, de ha így jobban belegondolok, néha kicsit már sok.

Így mindent összevetve azért nem kérdés, hogy a hirtelen kialakított öt skálás pontrendszerben a a dorama 5 pontot, vagyis virágot kap (pillangó szimbólumot sajnos nem találtam TwT).



Nos, ez lett volna az első ilyen jellegű írás a blogon. Remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket. Ha esetleg van valami építő javaslatotok, hogy mit kéne másképpen írnom, esetleg mit fejthetnék ki jobban, mire térjek még ki legközelebb, akkor azt kommentben írjátok meg nekem. Valamint, ha láttátok a sorozatot és más a véleményetek, arra is nagyon kíváncsi lennék. :3

Fruzsi

2016. július 12.

Én és a K-dramak

Ahoy!

Nos, azt hiszem, hogy meghoztam a blog első konkrét bejegyzését. Értem ezt úgy, hogy az első olyan posztot, ami szól is valamiről, nem csak üdvözölgetek. Most, hogy ezt tisztáztuk, ugorjunk neki a dolognak, mielőtt elírogatok egy oldalt a semmiről.

A bevezető posztomban mondtam, hogy szeretnék ajánlókat is írni. Az első ilyen ajánló pedig egy K-drama lesz, vagyis egy koreai sorozat, hogy így mondjam. Ebben a kis szösszenetben pedig azt fogom megosztani veletek, hogy hogyan is kerültem kapcsolatba ezekkel a sorozatokkal. 

Nos, azt hiszem, hogy 13 éves lehettem, mikor az első ilyen sorozatomat láttam, az M1 csatornán ment. Nem is az első résztől kezdve néztem, hanem a 7-8-tól, erre már nem emlékszem pontosan. Ha jól emlékszem, akkor még az odakapcsolás sem volt szándékos. Édesanyám egyszerűen valami néznivalót keresett a televízióban és nem talált semmit. Mert miért is adnának este hat és hét óra között nézhető dolgot más adókon. Végül pedig itt állapodott meg, mondván: egynek megteszi. Ő tényleg így is gondolta, nem is nagyon figyelt oda rá, ezzel ellenben én imádtam. 
Magyar név szerint a Palota ékköve című történelmi sorozat volt. Ez utóbbi jellegből kifolyólag a szereplők tradicionális, a kornak megfelelő ruhát viseltek. Ez pedig nem csak elbűvölt, de a képernyőre szegezett. Persze, nem csak a ruhákban rejlett a sorozat varázsa. Ha így lett volna, akkor nem nézem végig azt a sok-sok részt, amiből ez a sorozat állt. A legnagyobb varázsa a dolognak talán az volt, hogy egy ázsiai sorozatról volt szó. Ekkoriban már címeres manga és anime rajongó, valamint állandó Mondo magazin vásárló voltam. Tudtam, hogy ez is valahonnan onnan van - vessetek meg, de 13 évesen nem tudtam megkülönböztetni egymástól az ázsiai embereket -, szóval adtam neki egy esélyt és megérte. Valamint sikerült megállapítanom, hogy a koreaiak tudnak valamit.
De vissza a történethez. Azt most nem részletezem, hogy a sorozat miről szól, felesleges lenne és hosszú. A lényeg, hogy onnantól kezdve szinte minden részét láttam, amit leadtak, egészen a légvégéig. Szomorú voltam, mikor elértünk az utolsó epizódhoz, de nem tudtam mit tenni. Ekkoriban még nem volt internetem. Egyszerűen csak továbbléptem.
A következő koreai sorozatokkal kapcsolatos élményem megközelítőleg egy év múlva következett. A sorozatra hasonló körülmények között találtam rá, mivel az M1 valahogy sosem reklámozta, ha ilyen sorozatot vetített. Tehát a sorban a második a Silla királyság ékköve volt. Ennek sem láttam az első részét, így eleinte volt bennem egy kis kavar a főszereplő nemét illetően, de aztán minden teljesen tiszta lett. Ennek már 6 éve, de lehet van az 7 is, de még mindig imádom ezt a sorozatot. Ha rá gondolok, vagy csak elkezdek beszélni róla, akkor az rajongás nélkül nem megy. Valahogy az egész olyan zseniálisan volt felépítve, hogy az valami hihetetlen. Azt tapasztalat alapján el kell mondjam, hogy a legtöbb - koreai - történelmi sorozatban meghalnak a szereplők, azonban csak ennél az egynél fordult elő, hogy elsírtam magam kétszer is. Pedig én aztán nem vagyok egy sírós típus, pl. még a Titanicon sem sírtam soha. 
Ez után még jött két történelmi sorozat a Királyi ház titkai és a Korona hercege (ezt kétszer is láttam). Ezek is jók voltak és egy szereplőn keresztül össze is kapcsolódott a kettő, bár ezt csak a második nézésre esett lett le. A gyűrűk árulkodóak.
Az egész sorozat legviccesebb jelenete :"D
Meg kell mondjam, ebben az időben márt volt otthon is internet hozzáférésem, mégsem éreztem úgy, hogy rá kéne keresnem bármire is. Ez akkor változott, mikor rátaláltam a Pasta című, immáron a jelenkorban játszódó romantikus komédiára. Ezt a történelmi sorozatokkal ellentétben - ha jól emlékszem - csak hetente egyszer vetítették, valamikor éjfélkor. Meg kell mondjam: eleinte furcsa volt a modern kor, hiszen nem ehhez szoktam, azonban hamar túl léptem a dolgon. Mi több! Elkezdtem azt érezni, hogy "még, nem elég". Lehet, hogy ez valóban a modern környezet hatása - vagyis azé, hogy egy kicsit közelebb álltak hozzám a dolgok és jobban bele tudtam élni magam a történetbe -, azonban az sem kizárt, hogy mindez annak köszönhető, hogy itt már 17 éves voltam, gyakorlatilag felnőtt. Ezt nem tudom, csak az a biztos, hogy ennek a sorozatnak az érdeme az, hogy elkezdtem a neten kutatni és ajánlókat, illetve leírásokat olvasni.
Először rátaláltam az Ázsia ékkövei nevű oldalra. Itt több csapat végez fordításokat és töltik fel a feliratokat a rajongók számára. Mindezek mellett az oldalon koreai, japán, kínai, thai és vietnámi sorozatok fordítása és ajánlója is megtalálható. Meg kell mondjam, egészen idáig nem is használtam a felirat letöltés lehetőségét. Csak azért jártam fel, hogy sorozatokat halásszak, melyeket a leírás alapján tetszenek.
A másik oldal, amire rátaláltam az a Whalamamenyek című blog, melyen - ha jól értelmeztem - három lány ír hosszú, kimerítő és a lehető legspoilermentesebb leírásokat az általuk nézett sorozatokról. Tehát Dorama tekintetből ezekről az oldalakról tájékozódom. Innen szedtem azt, vagy inkább azokat a sorozatokat is, amikről később én is írni fogok.
Nos azt hiszem, hogy ennyi lett volna. Remélem, hogy valamennyire élvezhető és érthető volt, hogy hogyan is alakultak így a dolgaim.

Ennyi voltam mára ^o^.

Fruzsi

2016. július 10.

Üvegnyitás!

Ahoy!


Azt hiszem, hogy most valami bemutatkozó szöveget kéne írnom. De nem fogok. Már annyi bloghoz írtam, hogy kezdem unni. Úgy érzem, hogy teljesen felesleges lenne. Annak ellenére, hogy ez egy személyes blog, vagy legalábbis valami olyasmi. Ugyanis nem csak magamról fogok itt írni, mert lássuk be: a személyes problémáim a legtöbb olvasót hidegen hagyják. Így azokat igyekszem mellőzni. A blogon elsősorban ajánlók és élménybeszámolók lesznek, valamint ha sikerül belendülnöm a dolgokba, akkor novellák és cikkek, esetleg cikk sorozatok. Nem tudom. Valahogy egy blogom sem volt igazán hosszú életű, a leghosszabb háromnegyed évig volt aktív egyfolytában. Szóval meglátjuk, mi is lesz ebből. 

De, azt hiszem, hogy az előző előtti mondatomat kicsit meg kell magyaráznom. Szóval. Nem új húsi vagyok erre felé. 2012-ben kezdtem blogolni, bár akkoriban még nem nagyon tudtam, hogy mit és hogyan kéne. Volt pár történetes blogom, de egyiket sem fejeztem be. Talán majd egyszer. Aztán 2014-ben, mikor elkezdtem az egyetemet, elmentem egy határozatlan idejű szünetre. Szerettem blogolni, de már nem volt ugyanaz. Aztán nem hiányzott, jó volt nélküle. Most is az. Azonban egyre többször érzem, hogy írnék dolgokat. Nem történeteket. Már (vagy még) nem. Inkább eszmefuttatásokat, személyes dolgokat, kisebb szösszeneteket. 
Szóval már volt pár blogom. Ha akarnám, akkor fel is sorolhatnám a volt blogjaimat, az utolsót leszámítva senkinek sem lennének ismerősek, ugyanis megéltek maximum 2 fejezetet. Az utolsó 18-at, azt hiszem. 

De nem teszem! 

Ennek pedig az az oka, hogy nem az a "név" szeretnék lenni, aki annak idején azokat írta, hanem saját magam. Fruzsina. Ugyanis ez a nevem. Ki gondolta volna, mi? Csak egy egyszerű lány a tömegből, a saját nevével. Persze, félre ne értsetek, nem titkolózom, egyszerűen csak nem szeretném még elmondani. Egyszer úgyis kiderül, mert nem olyan nagy titok a dolog - meg a kilétem -, hogy foggal, körömmel védjem. No, meg az is elképzelhető, hogy már senki sem emlékszik rá, vagy egyszerűen azok, akik olvasták őket, kikoptak innen. Szóval erről ennyit.

Üdvözlök mindenkit ezen a gyönyörű blogon, aminek a dizájnjába szerelmes vagyok  -  -, és amit remélhetőleg maximálisan ki tudok használni. Tehát akkor *pohárkocogtatás* örömmel jelentem, hogy a blogot ezennel megnyitom! *átvágja a képzeletbeli szalagot

Fruzsi


UI: Azért lett üvegnyitás a poszt címe, mert nem szeretem a sablonos dolgokat. Remélem, ez a modul címeknél is látszik, ^w^